megkérdezni a szelet
megkérdezni a szelet emlékszik-e még a trombita hangjára a vizet a feltartott kezekről faggatni a madarakat szemünk színéről repülők hosszú ívéről
az idő a sarkokban bujkál és lemossa az ablakok rajzait csak suttog az életéről beszél korrodált gondolatokat hallgatok
beszélgetni kellene a homokkal a sivatagról a vízről a szélről leülni vele egy padra sisyphusról meséljen és piramisokról
kérdezni a füleket az elhalkuló zenéről robbanásokról a szemektől megkérdezni hova tűnik a fény mi van az árnyékok mögött a falakról faggatni
megkérdezni tőled ízlett-e a csók amit két élet között adtam
csak ne !
mert például pár vörös folt falevélen egy tojást cipelő hangya ha megbotlik felhőket szétszabdaló sirály zuhanása sárga repedések feketére festett égen
és ilyen egy sikoly rózsaszín szájból a tarkódra ömlő hazug szózuhatag és a mézbe mártott förtelmes suttogások is s ha elvesznek a dallamok a fuvolából
mert például ilyen ha üres lesz kezem a falon folt mutatja fényképed helyét ha illatod kikopik szakadt párnánkból mert például elveszett rég a szerelem
de rejtegetem fülemben még a hangodat ujjlenyomatodat nézem az ablak sarkán egy kanyargós hajszáladat megtaláltam és most azt csókolom s érzem a szádat
csak ne hallgatna a négy fal! csak ne
a csönd
elhallgatnak a légkalapácsok és mosolyognak a kerek kövek a repülők suttogva beszélgetnek a pisszegő varjakkal leállnak az autók motorjai hogy uzsonnázzanak a fedél alatt és a földre hulló üvegek rásimulnak a beton rücskeire a játszótereken hintáznak a néma homokszemek elnyúlva fekszik a szél a házak penészes tövében és a bakancsok leülnek a lépcsők aljára
csönd
hallgatsz
arcomon dübörögve masírozik két könnycsepp
[én tudom...]
én tudom a föld száguldva dőlve veszi a kanyart és elsuhannak a fák a vonatablak tükrében
néha én is velük száguldok vissza
én tudom hogy a hangya szelíd fején kétoldalt a választék
simítsd meg
és erős a vára (a mi istenünk)
és sír a lepke ha jön az este én tudom én tudom árnyam hallgatag kapaszkodik belém
és gyáván mögém bújik ha öklével nekem esik a fény
és a jég a jég talpam alatt csak mosolyog és mozognak alatta az üres szó-buborékok
és azt is tudom hogy tegnap csendben aludt a hold mint jóllakott kerek folt
és mellette ültek mind a csillagok
csak azt nem tudom hova tűnt a szikra szemedből
hűvös az éjszaka gyere be
[túl sok...]
túl sok a kérdés lógnak körben az esőcseppeken
(a válasz felfelé száll - tudod)
túl sok a könny szempilládon ugrál a villanófény
(és elveszett a nevetés)
túl sok a félelem átszaladnak a kereszteződésen
(a csíkokat ellopta az idő)
és túl sok az árnyék elgázolt tetemek a szoba sarkában
de te ne félj fejedet szorítsd pulzáló mellemre
két kezemet majd én felemelem és megadom magunkat szótlanul
szememben viszem...
(ültem a parkban
vén szél szalad körbe a fűszálakon a nyárfa nyájasan köszön a rigónak csevegő porszemek vállamon
a nap meztelen arcát homoktükörben látom a sárga pitypangok viccet mesélnek trécsel két szőke nő az ágon)
(elindultam haza
az útra sikongva pottyan két vakolat fonóst játszanak a féknyomok és az öreg kémény bután bólogat
nevet egy lány mert leesett a csók a kirakatok bölcsen bólogatnak és odébb cikáznak a járdán a hajók)
szememben neked viszem a csodát várj meg mindjárt hazaérek
szökőkút
a szökőkút pont olyan volt mint tegnap csillant a kelő nap a víz fenekén egy érme megvillant és az árnyék lassan odébb kúszott egy fa tükörképe rezdült hullámozott - a távolban kislány hullahoppozott az ágon ült egy csillogó szemű vörösbegy
a szökőkút pont olyan volt mint múltkor csillant a déli nap a víz fenekén mohás érme kontúrja és az árnyékban elúszott pár levél egy fa tükörképe a vízen bukdácsolt - az úton egy nő hajából furulya szólt a járdán keringőt táncolt a kis vörösbegy
a szökőkút pont olyan volt mint azelőtt csillant a lehunyó nap a víz fenekén alszik a márvány és az árnyék a vízre hajolt komótosan egy fa tükörképe remegve zokogott - a kútnak dőlve egy öreg nő szundított a káván állt s csendben nézte a vörösbegy
Az oldalon található mûvek, szerzõi jogvédelem alatt állnak. Bármilyen formában történõ felhasználásuk, csak a mûvek szerzõjének elõzetes engedélyével történhet.
|