Kedves látogató, szeretettel üdvözöllek kicsiny kis világomban.
"Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, -- igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi"
(Pintér László)
Az oldalon található művek, szerzői jogvédelem alatt állnak.
© - Copyright Bármilyen formában történő felhasználásuk csak a művek szerzőjének engedélyével történhet
Csabai Andrea:
kaleidoszkóp
ma éjjel
elindultak a fák
városi varjak
üvöltésem
halott csendbe zárják
rád gondolva
borédes
impressziók közt
hárfám pihen
ezüstfeketében
a már késő
és nekem nem maradt más
mint hajnal előtt
megérinteni az eget
*
sokszor feltör az emberből
az egyszer
holdárnyékban
hiába szép szavak áttűnése
rozoga lábakon a már csak ő
beszédes számok eltévedt
zöldkártyás (v)iszonya
intim őszbe szökken
miközben egy elviselhető
tudatlan ballada
időtlen szemébe nézve
ott a megérkezés varázsa
*
összezsugorodott házak
nyikorgó csendjében
ébred
a korhadt idő
odakint vörösen zuhogó
fények csontszínű egén
a jóvolna
elgörbült megváltás
vijjogó madarai
halott fák lelkét tépik szét
s hiába fáj a táj
hallgat az isten
hallgatok én is
![](http://1.1.1.5/bmi/gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
acélhideg
görnyedt házak
kulcsra zárt
padlás-magányában
megmozdulnak
a falak
odakint halódnak a fák
az egeken túli csendben
acél-hideg fények közt
a szél gúnyosan
kacag
a hegyekre rázuhan
felismerés
már az isten is
hallgat
és közönyösen a
síneken felejt egy
zakatoló életet
a vonat meg
restellt késni
pedig jó szokása
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Holdfogyatkozás
fekete csillagok
csendjébe bújtam
---
már nem akarom hallani a
hangokat
sem látni a világosságot
a Föld sóhaja
is csak pusztulás
---
csobogástól zuhanásig
a Hold velem volt
és most
néma patak tükrén vérzik
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Minden ébredésben
kiejtett kezéből az ég
zuhanok a tájjal
---
avar takar földet
zokog a fény
mély ölében
tél vár
lombját vesztette fádon
szél didereg
---
szédül bennem a csend
majd lassan elringat
míg alszom nem fáj az élet
---
de minden ébredésben
csontig égek
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
korhadt idő
dübörögjetek hangok
ébredjen minden élő
és holt világ
---
éj feketében most alszik a Hold
korhadt időben pusztul a táj
imáink fénye is hiába száll
elfordult tőlünk az ég
---
mondd ki még igaznak
hiszed magad
miből gondolod hogy isten lehetsz
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
csontszínű ég
vörösen zuhogó
vízesés torz hangjain
lebegő látomásoktól
vijjogó madarak tépik a
hajnal húsát
csontszínű ég zokog
s hiába hajoltak földig a fák
és koldultak harangszóért
a templomok
a feltámadás valahogy
ma is elmaradt
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Egy álom után szabadon
a hajnal szürke hajába
halott fák lelkét tűzte a szél
patakok borzolt vizének
fekete csendjében
megindultak a hegyek
riadt fények bújtak vissza
barlangjaikba
kövek jajgattak
madarak könnye
koppant a földre
fájt a táj
örvénylett az égbolt
majd magába nyelt mindent
a pusztulást te hoztad
magaddal
én csak kinyitottam Pandóra
szelencéjét
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Ébredő
Hajnali égen libbenő szélben,
zümmögő rétek illata száll,
ébredő házak ablaka nyílik,
mosolygó kertek napsugarán.
Hajnali égen cikázó fényben,
színes pillangót ölel a táj,
csobbanó patak pajkos cseppjétől
csalogány dalol dús lombú fán.
Hajnali égen szemed tükrében,
szívedet nyitja minden határ,
hegyek és völgyek kalandra hívnak
mosolygó utak napsugarán.
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Télbúcsúztató
Suttognak a tulipánok,
mosolyognak a hegyek,
napsugarak nyújtózkodnak,
búcsúztatják a telet.
Tavaszi fán madár dalol,
víg hangjától szép a táj,
kinn a réten szellő szalad,
s összeér két szivárvány.
Fodrozódik a kis patak,
ibolyakék csobogás,
összekócolt fűszálakon
tiszta fényű ragyogás.
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Őszi giccs
Már rég alszik a városok zaja,
halkuló imák simulnak az éjbe,
gyermeke álmát anyja betakarja,
és fák merengnek a messzeségbe.
Már rég alszik a korai madár,
csend - léptekkel indul útjára a hold,
levél ring a szellő suttogó dalán,
csillag-áldását szórja az égbolt.
Már rég alszik a nappalok fénye,
fáradt könnyeket hullajt az őszi táj,
s a barackízű nyár után cserébe,
ezüsthajnalát festi a határ.
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Szívedbe rejtve
Dalolnak az erdők, rétek,
kacagnak a házak,
harmat csillan fűszálakon,
szivárványra várnak.
Patak csobban, szellő suttog,
napsugár az égen,
kacsint már a fodros felhő,
szemed fény-tükrében.
Virágszirmon tündér táncol,
zümmög a méhecske,
kirándulni megy a világ
a szívedbe rejtve.
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
gondolatfoszlányok
mikor félelem járkál
a vizeken
és tépett vitorlák
zokognak az
éjszakában
madarak sikolyától
reszket a hold
~~~
mikor lehunyják
szemük a mindenek
és elalszanak
a fák
a horizonton túl
csak a csend
marad
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Télelő
Muzsikáló hangok között,
táncot jár az őszi szél,
ringatózó felhők fölött,
suttogja, hogy jön a tél.
Dér lehelte faágakra
hó-léptekben mese száll,
a didergő fűszálakra,
felkerül a sapka, sál.
Vár a szánkó, játszani hív,
csizmát húz a napsugár,
a szívedre száz mosolyt hint,
s álmaival körbezár.
Reszket az éjszaka...
Jajveszékelnek
a fák
pengeélű levelükkel
hasítják a szelet
reszket az éjszaka
összezsugorodnak
a házak
az ajtók mögött
bolyongó lábnyomok
nyikorgó csendjében
falak hullajtják
monoton könnyeik
festmények torzult arca lebeg
a padló fölött
és a csótány rágta
sóhajokban pislogó
szekrények
elfelejtik
tölgy - illatuk
reszket az éjszaka
- csak
az Isten tudja
meddig
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
hogy lásd...
ott leszek
minden apró mozzanatban
és egyetlen
rezzenéssel
írom felül a
felülírhatatlant
újjáteremtem benned az életet
hogy végre lásd
a fák narancsszínű
sóhaját
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Ott...
Ott
hol
hajnali
harmatcseppek
csillogó csodájában
útra kelnek a
hegyek,
és végtelen dallamok
ölelik át a
Mindeneket,
mosolyognak a fák.
Ott
hol
málnaillatú szelek
suttognak az égre,
(áldásként a
messzeségre)
a szivárvánnyal összeérve…
ott,
állítsd meg az időt
egy pillanatra.
![](//gportal.hu/portal/judit51/image/gallery/1135696824.gif)
Fodros felhők est-színében
megpihennek most a házak,
nyári szellő ölelésben
hajladoznak lombos ágak.
Ring az álom, ringat a tó,
mesét súg a kék - csobogás,
alszik már a kis hintaló,
s bölcsőjében a kacagás.
Ezüstholdon ezüstmadár,
elhalkul a trilla hangja,
és szívedben hazatalál
csillagfénnyel betakarva.
Az oldalon található művek, szerzői jogvédelem alatt állnak. Bármilyen formában történő felhasználásuk, csak a művek szerzőjének előzetes engedélyével történhet.
|